A legerősebb Axion

(Pulsar Axion LRF XQ38 teszt)

 

Egy átlagos méretű kabát vagy mellényzsebbe könnyedén belefér. Furcsa lehet, éppen a kis méretet kiemelni több jellegzetes tulajdonság közül, de sokak számára ez egy valóban fontos szempont, és igazából tesztalanyunk – a Pulsar AXION LRF XQ38 – ezzel tűnik ki a többi hőkamera közül. Nem kell folyton a hátizsákba, vagy külön válltáskába gyömöszölni, és nem lóg ki a kabátzsebből úgy, hogy a szemlencse állandóan ki van téve a szennyeződésnek, leginkább a pornak. Amennyiben nem a zsebünkbe kívánjuk cipelni, akkor praktikus tokja a vállpánttal együtt kényelmes hordmódot biztosít, de a tok a tartalék akkumulátorral együtt akár övre is fűzhető – kinek hogyan kényelmes.

Találhatunk több, hasonló műszaki paraméterrel rendelkező egyszemes hőkamera keresőt a piacon, más gyártók készülékei közt is akad csaknem megegyező teljesítményű, de ilyen kicsi alig. Méretét tekintve (167x74x73mm) a hagyományos lézeres távolságmérőkkel vetekszik és ráadásul még ez a funkció sem maradt ki belőle. Nincs szükség többé úgynevezett stadiametrikus (vonalak közti viszonyított) távbecslésre. Igaz a lézeres távmérő egység a készülékház bal oldalán kapott helyet, így jobb kézzel érdemes működtetni, amit persze a balkezeseknek külön meg kell szokni, de hát valamit valamiért. Súlyát tekintve 0,4 kg, ami az egy kilóméteren belül méteres pontosságot adó távolságmérő és a hőkamera együttesét nézve bizony pazar értéknek számít! Soha nem lesz a „terhünkre”, főleg azokkal a műszaki képességekkel együtt, amikkel felruházták.

Távolságmérője kiemelkedően jó, 270-280 méterről többször le tudtam vele mérni egy rókát a vetésen, holott a 3,5-szeres nagyításon – ezen működik a távmérő – sokkal kisebb célfelületet ad, mint a távmérő keresője. Őzet úgy 400-450 méterig tudunk mérni vele, szarvast, mivel nagyobb testű még messzebb, persze ekkor már jobb, ha megtámasztjuk a kezünket, mert méréskor komoly akadályt képezhet a remegés. A távolságmérője két gombnyomásra működtethető, elsőre megjelenik a képernyőn a kereső ikonja, második gombnyomásra távolságot, szöget mér, vagy ezeket együtt is megjeleníti, ahogy éppen programozzuk. „Scan” módba is állítható, ami folyamatosan távolságot mér. Ez akkor lehet hasznos, ha a céltárgy mozgásban van, vagy ha túl kicsi, ilyenkor a környezetének a távolságát folyamatos, pásztázó móddal tudjuk megmérni. A távolságmérő mérési pontosságát egy Nikon kézi távmérővel és egy Swarovski 8×42 EL Range keresőtávcsővel hasonlítottam össze, és főleg az utóbbival többször méterre azonos eredményeket kaptam. Szóval nemigen lehet belekötni.

A készülék fémháza magnéziumötvözetből készült, így robosztus, biztonságos védelmet nyújt az érzékeny elektronikai elemeknek, könnyebb az alumíniumnál, és többek között a modern, prémium kategóriás optikai készülékek (pl. keresőtávcsövek) vázelemeként ismert. Egyben elősegíti az úgynevezett „hűtetlen szenzor” (mikrobolométer) passzív hűtését is. Ezért használatkor, illetve készenléti állapotban nem érdemes letakarni a készülékházat. 

A hőkamera szenzora 384 x 288 pixel felbontású, pixelmérete pedig 17 µm.

Forrás: Fraunhofer IMS

A 38 milliméteres germánium lencsének köszönhetően „F” értéke 1,2 – ami egy számított matematikai érték (a gyújtótávolság és az objektítátmérő arányát fejezi ki).

Sokkal fontosabb a gyakorlatban, hogy minél nagyobb a germánium lencse átmérője, annál több információt („hőt”) képes begyűjteni a környezetéből. Vagyis a 19, 25, 30, vagy 35 mm átmérőjű germánium lencséknél többet tud, jobb, míg pl. az 50 mm-es lencséknél természetesen gyengébb, ám azok jóval drágábbak és lehetetlen ilyen kisméretű, kezes készülékbe integrálni őket. Különben le a kalappal a Pulsar mérnökei előtt, hiszen majdnem a Pulsar Helion XQ38F technikáját sikerült belevarázsolni ebbe az apró kis készülékházba. Egyébiránt a germánium egy viszonylag puha fém, tehát érdemes óvni, és lehetőleg a gyártó által mellékelt tisztító kendővel, puha ecsettel végzett portalanítás után finoman törölgessük át – már amennyiben szennyeződik (pl. eső, sár, por, tűlevelek stb.).

A készüléken a lencse körül található élességállító (fókuszáló) gyűrű elég jól védi az esetleges karcolásoktó. Ezen kívül külön védőkupak található rajta, amit nem veszítünk el, mert a készülékhez egy pánton keresztül csatlakozik. Remek ötlet és nagy figyelmesség a tervezők részéről, hogy a lepattintott lencsevédő nem szabadon leng, hanem egy mágnessel hangtalanul rögzíthető a markolatot átölelő, kézfejünkön végig futó rögzítőpánthoz. Igen, az ilyen apró részletek nagyon fontosak, és jelentőségüket a mindennapi használat során tudjuk értékelni. Nem zörög, nem csattog, nincs útba, pofon egyszerű megoldás, mégis végtelenül gyakorlatias.

De térjünk vissza az érzékenységhez pontosabban a hőérzékenységhez (termikus érzékenység) ami leegyszerűsítve azt jelenti: mennyire képes érzékelni a készülék a hőmérséklet-különbséget. Hiszen ez az alapja a hőkamera képalkotásának. E hőérzékenységet szokás az úgynevezett NETD értékkel megadni, mértékegysége pedig a millikelvin (mK). Azt érdemes róla tudni, minél alacsonyabb, annál jobb, annál apróbb hőkülönbséget képes érzékelni, tehát részletgazdagabb a kép – persze ehhez még sok más egyéb technikai feltétel is szükséges. Évekkel ezelőtt a 60 mK NETD érték nem számított ritkának, az 50 mK pedig már egyáltalán nem rossz. A tesztkészülék hőérzékenyége ennél is jobb: 40 mK.  (Érdekességként megjegyzem, az egyik legújabb kétszemes kereső hőkamera a PULSAR ACCOLADE 2 LRF XP50 PRO ilyetén NETD értéke 25 mK, ami bizony már a katonai és ipari készülékekre jellemző hőérzékenységgel bír. Akkor hol tarthatnak most a fejlesztések? Talán 2021 nyarán-őszén akár többet is megtudhatunk…)

A szenzoron túl, sok múlik a kijelzőn is, mert azon jelenik meg a kamera által alkotott, számunkra érzékelhető és használható (hő)kép. A 1024×768 pixel felbontású HD AMOLED kijelző csúcsminőségű, kontrasztos, éles képet ad jobb, mint az LCD és sokkal energiahatékonyabb, takarékosabb is, ami hosszabb üzemidőt tesz lehetővé. (Az AMOLED kijelző sötét, illetve fekete tónust mutató, vagyis alig megvilágított pixeleinek energiaigénye ugyanis egészen minimális.)

Az AMOLED kijelző működési elve (Forrás: www.into.hu)

A képernyő élessége és fényereje külön-külön állítható, ami sötétben mindig fontos. Készenléti állapotban – amit a kezelőgombok elé helyezett nagyon diszkrét megvilágítású zöld led jelez (és sötétben sem zavaró) – a készülék kijelzője „alvó üzemmódba” kerül, csak a „Display Off” felirat és szimbólum cikázik rajt. Ilyenkor a bekapcsológombot megnyomva minden késlekedés nélkül azonnal üzemkész a hőkamera. Hozzáteszem, maga a bekacsolás és az hadra fogható (üzem)állapot között különben sem telik el 4 másodpercnél több. Vagyis a teljesen kikapcsolt készüléket bekapcsolva legkésőbb az ötödik másodpercben már vidáman nézegethetünk vele.

Az üzemidőre különösebb panasz nem eshet, az APS5 típusú 4900 mAh teljesítményű Li-ion akkumulátor már az első töltés után simán bír 5-6 órát, és ha ez valamiért nekünk nem lenne elég, néhány másodperc alatt kicserélhetjük egy tartalékra, mert szerencsére az akku nem beépített!!! Nem kell powerbankról, autóról töltögetni, töltőt, csatlakozót cipelni – csak néhány gyors mozdulattal cserélni. Előrelátóan a gyári csomagban eleve található a tartalék akkumulátorhoz való zárófedél, hogy csere esetén ne kelljen átszerelni egyikről a másikra. (A tartalék akkumulátor ára a teszt idején: 17.990,- Ft.)Ennek pár éven belül még nagyobb jelentősége lehet, hiszen a hőkamerák nagy része beépített akkumulátorral működik, amelyek élettartama viszont véges. Gondoljunk csak a mobiltelefonokra, ott szinte már megszoktuk, 2-3 évente cserélünk. Vajon mi fog történni azokkal a hőkamerákkal, amelyekben integrált akku lapul? Alighanem mehetnek jó pénzért a szervízbe, mert egy lepukkant „aksival” még eladni sem lehet – és nem is illő dolog.

Cserélhető akkumulátor ide, vagy oda, bizony ettől függetlenül ez a készülék vízálló, nemzetközi szabvány szerinti IPX7 minősítést kapott. Nem kell takargatni, ha esik az eső, de akkor sem történik tragédia, ha véletlenül kiesik a kezünkből és a hóba, sárba, vagy akár egy tócsába pottyan. Ez megint csak nagyon praktikus oldala ennek a kis kamerának.

Teszt Axion LRF XQ38 Hőkamera

Menüje könnyen megtanulható, a szimbólumok érthetők, bár a magyar nyelvű változat egyenlőre csak álom. Háromféle gyári megfigyelési mód („erdő, hegyes, érzékeny”) közül választhatunk (ez gyorsgombbal is működtethető) + egyféle saját üzemmódot magunk is elmenthetünk. 8 féle szín-megjelenítési formát kínál a készülék aszerint, ami az adott környezetben a legjobb, vagy ami éppen a szemünknek a legkényelmesebb.

8 féle szín közül választhatunk a menüben

Alapból 3,5-szeres nagyításon nézegethetünk vele és digitálisan ez egészen 14-szeresig fokozható. Gyors-gomb segítségével rögtön 7-szeresre majd 14 szeresre válthatunk. Menübe lépve pedig 3,5-től akár tizedenként haladhatunk – szinte fokozatmentesen – a 14-szeres felé. Tapasztalataim szerint 7-10 nagyításig egészen jól használható, 14-esen viszont már „szétesik, pixeles lesz” a kép, de ezen nincs mit csodálkozni. A nagyítás további variálhatóságát eredményezi a kép a képben (PIP) funkció, ami a látómező 10%-át egy fenti külön keretben az általunk kívánt nagyításban mutatja, állandó zoom lehetőséget adva.

A megjelenített kép élességének javítására szolgál az un. Image Boost technológia. Ez külön bekapcsolható a készüléken és egy algoritmust futtat a kép minőségének szoftveres javítása céljából. Ezt mindenképpen érdemes használni.

Érzékelési távolságnak 1350 métert ad meg agyártó, ami egy 180 cm-es álló emberalak nagyságú hőforrásra vonatkozik. Tapasztalataim szerint – persze a környezeti feltételektől függően – egy őz alakja úgy 500-550 méterig felismerhető, a szarvas természetesen még messzebbről. Hozzá kell szokni, de az apróbb testű állatok, mint a mezei nyúl, a borz és a róka 200-300 méter felett főleg a mozgásukról különíthetők el.

Hiányoságai is vannak, mivel a távmérős modell sajnos nem kapott WIFI és felvételkészítési lehetőségekett, szoftvert sem tudunk frissíteni rajt. A Pulsar AXION XQ38 tudja mindezeket, viszont annál nincs beépített távolságmérő. Szóval választásra kényszerülünk a két készülék között: WIFI és felvételkészítési (fotó, videó) lehetőségek, vagy a távolságmérés. Kár, hogy e kettő nem működik együtt. Hozzáteszem, vannak olyan készülékek, amik mindkettőt tudják, (pl. a már említett PULSAR ACCOLADE modellek) ám azok drágábbak is.

Simon Szabolcs

Akinek volt már lehetősége kipróbálni hőkamera keresőt a vad életmódjának, éjszakai mozgásának megfigyelésére, állomány felmérésre, ragadozók, esetleg orvvadász megfigyelésére, pláne utánkeresésre annak nem kell különösebben ecsetelni, milyen előnyökkel járhat egy ilyen modern eszköz használata. Ha vadgazdálkodásban nem is, de vadászati téren – főképpen etikai szempontból – mind a mai napig bizonyos mértékben vitatott téma ezek alkalmazása. Ugyanakkor, akinek segít mondjuk egy este meglőtt, elejtett vad megkeresésében, megakadályozva ezzel a vadhús befülledését (és megspórolva a reggeli korán kelést, az éjszakai kétségek közötti alvást nem is említve), annak nincs mit magyarázni. Természetesen semmiképpen nem pótolható vele egy véreb munkája, de mondjuk több esetben megkímélheti az elejtőt attól, hogy feleslegesen hívjon vérebest egy közelben vérnyom nélkül, de már dermedten fekvő vad miatt, amit a segítségével meglelhetünk. Előfordult már velünk, hogy a sötétben csak néhány tíz méterre mentünk el a dermedten fekvő vad mellett, amit reggel könnyedén megtaláltunk, ám addigra már befülledt, használhatatlanná vált? Aki rendszeresen vadászik azzal biztosan. Szóval ne is folytassuk tovább…

OTP Áruhitel